A legtöbb csapat úgy képzeli az AI-fejlesztést, hogy egy chat-ablakban ül valaki, és promptol. Nálam másképp néz ki: egyetlen indítás után 50 subagent dolgozik párhuzamosan — mindegyik pontosan tudja, mi a dolga, és egyik sem lép a másik lábára.

Ez a cikk azt mutatja be, hogyan épül fel egy ilyen workflow a gyakorlatban — a saját Google Ads audit-motorom teljes átvizsgálásán keresztül. Nem elmélet: minden szám a futásból származik.

A kiinduló probléma

Egy ~340 tesztes, 3 alprojektes rendszert kellett bevezetés előtt átvizsgálni: üzleti logika, biztonság, hibakezelés, teljesítmény. Egy senior fejlesztőnek ez napokban mérhető munka — és garantáltan lyukas lesz, mert egy ember figyelme véges. A megoldás: a feladatot 50 fókuszált részfeladatra bontani, és mindegyikre külön agentet indítani.

A FUTÁS SZÁMAI
subagentek: 50
tokenek: 3,55 M
tool-hívások: 487
futásidő: ~30 perc
igazolt hibák: 16 · fals pozitív kiszűrve: 31

Miért nem lesz belőle káosz

Három dolog tartja egyben a rendszert:

  1. Írott feladatkiosztás. Minden agent egy fázis-fájlból dolgozik: scope, elvárt output, tiltások. Nem „nézd át a kódot", hanem „ellenőrizd a kvóta-kezelést ebben a 4 modulban, és adj vissza igazolt hibalistát reprodukcióval".
  2. Izoláció. Az agentek csak olvasnak, vagy saját git worktree-ben dolgoznak. Nincs közös mutálható állapot — nincs ütközés.
  3. Verifikációs kapu. Egy külön bíráló-réteg minden találatot reprodukálni próbál. Ami nem reprodukálható, az fals pozitív, és kiesik. Ezért lett 47 nyers találatból 16 igazolt hiba.
A párhuzamosítás nem attól működik, hogy sok agent fut — attól, hogy egyik sem függ a másik állapotától.

A „no-go" verdikt mint eredmény

A workflow végül „no-go" verdiktet adott a saját rendszerünkre: 16 igazolt üzleti és fundamentális hibát talált bevezetés előtt. Ez nem kudarc — pontosan ez a rendszer értéke. A hibát az audit találta meg, nem az első fizető ügyfél. A 16 hibából 14-et ugyanez a flotta javított review-fix loopban; kettőhöz emberi döntés kellett.

Mikor NE csináld így

Az 50 agent nem univerzális válasz. Kis scope-nál a koordinációs többletköltség megeszi a nyereséget; erősen összefüggő, sok közös állapotú feladatnál a szekvenciális futás biztonságosabb. Ökölszabály: akkor burst-elj, ha a feladat természetesen bomlik független részekre — és van kapu, ami a végén összefésüli és ellenőrzi az eredményt.